A most következő történet visszarepít minket azokba az időkbe, amikor Voldemort még csak gyűjtötte a követőket, és igyekezett kellő erőre szert tenni ahhoz, hogy megtámadhassa a varázsvilágot.
Perselus Piton hatodéves, nem túl népszerű, aminek következtében szemernyi önbizalma sincs, és igen magányos. Vajon hogyan fogadja ez a gyanakvó, komor fiú azt, ha váratlanul olyan emberek kezdenek jobb szemmel nézni rá, akik eddig észre sem vették? Igaz lehet-e, hogy Perselus Pitonnak különleges tehetsége van? S ha igaz, vállalja-e mindazt a nehézséget, ami a tehetségével jár?
Figyelmeztetés: A történet spoilert tartalmaz a a Harry Potter és a Hősök Krónikája egyik alapvető kérdésével kapcsolatban! Ugyanakkor tökéletesen érthető a fenti mű ismerete nélkül is.
2. figyelmeztetés: Nem Tekergők-barát történet!
Első rész
"Perselus Piton egyetértett James Potterrel, és ez az állapot csaknem fizikai fájdalmat okozott neki. Rondának érezte magát, gusztustalannak, és egyáltalán nem tudta, mi értelme volt megszületnie. Egyáltalán, a létezés fájt, és lassan túl nagy erőfeszítésbe került számára. Utálta mindennap megvívni a harcot azért, hogy elismerjék, vagy legalább is ne vegyék semmibe."
Második rész
"Egy olyan feladat, amelyet Lumpsluck, akinek varázstudását alaposan kiismerte a délutáni foglalkozásokon, nem tud egyedül kivitelezni, sem előnyösnek, sem örömtelinek nem ígérkezett, bármit állított is a férfi. Perselus pedig nem akarta olyasmire fordítani az idejét, amely még több bosszúságot vagy kellemetlenséget okoz neki. Éppen elég volt számára a folyamatos létezés a Roxfortban. Elhatározta tehát, hogy megpróbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna, és elkerüli Lumpsluckot."
Harmadik rész
"- A defensori képzés előhozza a legrejtettebb tudást is, a kor legnagyobb mágusává tesz. Olyan hatalmat ad az ember kezébe, amelyről még álmodozni sem mert.
Perselus bizonytalanul méregette a férfit. A gondolat, hogy még az eddiginél is jobban uralhatja a mágiát, valóban vonzónak tűnt. De ha Lumpsluck azt ajánlotta volna fel neki, hogy ad ajándékba három-négy valódi barátot a mardekárosok közül, boldogabban bólint rá ."
A történet folytatásának tekinthető a Jégvirág című kisregényem.
Ha véleményed, észreveteled, kérdésed van, írd meg a Fórumban!
elanorandangainor (kukac) gmail (pont) com